A Mikulás, vagy ahogyan világszerte ismerik, Santa Claus, a karácsonyi ünnepkör egyik legkedveltebb és legismertebb alakja. De honnan ered ez a jóságos, ajándékosztó figura?
A Mikulás eredete alapja egy valós személy, Szent Miklós, aki a 3. század végén és a 4. század elején élt. Miklós püspökként tevékenykedett az egykori Lükia területén, amely ma Törökország része. A legendák szerint híres volt jószívűségéről és nagylelkűségéről. Gyakran a szegényeken és rászorulókon titokban adományozva segített.
Mikulás lassú átalakulása
Szent Miklós kultusza gyorsan elterjedt Európában, különösen Hollandiában, ahol Sinterklaas néven vált ismertté. Az amerikai telepesek vitték magukkal ezt a hagyományt az Újvilágba, ahol egyesült más népek karácsonyi szokásaival így aztán a Mikulás eredete lassan más fordulatot vett.
A modern Mikulás alakja a 19. században kezdett formálódni. Clement Clarke Moore 1823-ban írt versében, A Visit from St. Nicholas (más néven The Night Before Christmas ), egy, pufók, piros ruhás alakot ábrázolt, aki rénszarvasszánon érkezik és kéményen keresztül hozza az ajándékokat. Ezt az elképzelést később illusztrátorok, például Thomas Nast és Haddon Sundblom, tovább erősítették.
A Mikulás eredete Magyarországon
Magyarországon a Mikulás-nap december 6-án van, amely Szent Miklós ünnepéhez kötődik. A hagyomány szerint a gyerekek az ablakba helyezik a csizmájukat, amelybe ajándékokat, édességeket, de néha virgácsot kapnak, attól függően, hogy mennyire voltak jók az év során.
A magyar Mikulás figurája eltér a nyugati Santa Claustól, hiszen nem a karácsony estéjén, hanem Szent Miklós napján érkezik. Azonban az ünnep szelleme, a jószívűség és az ajándékozás öröme, minden kultúrában azonos.
